winner of the day round 2

szintén zenész - phil wickham :P

the first...something

nos, miután 'megbarátkoztam' azzal, hogy lehet, hogy gondok fognak felmerülni a szexuális identitásommal (nem, ez így nem igaz. a mai napig nem barátkoztam meg a gondolattal-maximum csak elfogadtam, hogy pechem van ezen a téren x) ) valahogy egy ilyen oldalra keveredtem.

meg kell mondjam őszintén, nem tudom, hogy hogy és miként történt az első ismerkedésem, semmire sem emlékszem arra vonatkozóan, hogy hogyan és miért, de valahogy mégiscsak 'elindultam'. Így utólag visszagondolva beleborzongok, hogy milyen 'egyszerűséggel' és 'természetességgel' vágtam bele abba, hogy én olyasvalakivel ismerkedjek, aki a saját nememből való. Furcsa érzés volt, de valahogy bennem volt a 'gyermeki kíváncsiság' is a dolog iránt. Akkor minden könnyebben, gyorsabban ment. Egy tali itt, egy séta ott, egy mozi amarra, egy teázás, egy koncert, sőt még egy 'homi-pubos' beülés is volt. Félelmetes érzés tudván azt, hogy most ilyet biztos nem csinálnék meg ilyen 'intenzíven', ilyen gyors idő leforgása alatt. De akkor tényleg hajtott a vágy, hogy megismerhessem ezt a 'közeget', ezt az érzést. Ami nem volt rossz. Az elején.

Tényleg sokat találkoztam a gyerekkel, nagyon szimpatikusak is voltunk egymásnak, habár ő nagyon visszahúzódó személyiség volt, de valahogy sikerült mindig kiszedni belőle mindent.:) Amikor moziban voltunk konkrétan nem emlékszem a film végére, annyira belefeledkeztünk egymásba :I A homis beülős helyen teljen természetességgel adta rám a nyakláncát, csak hogy megnézze, rajtam hogy áll, és én ugyanolyan nyugalommal 'tűrtem' mindezt. (a kiszolgálók csajok voltak :D) Nem éreztem azt, hogy ez deciki. Soha nem löktem el a kezét, habár nyilvános helyen nem volt semmilyen 'közeledési széndékunk' egymás felé. Azért ismertük a normákat.

De nem éreztem azt, menekülnöm kell. A koncerten (ami ugyancsak beülős volt, és hetero helyről van szó) jól elvoltunk, hallgatuk kedvenc együttesem tribute bandáját, ő megette élete legrosszabb felmelegített kakaós palacsintáját x), és próbált leitatni pezsgővel ami azért nem ment neki, de én úgy csináltam, mintha, aztán ráerőltettem az utolsó poharat, ami után úgy viselkedett, mintha 2 üveggel ivott volna:D, és jó volt minden. Tényleg.

Aztán meghívott magához két napra. Szülők nincsenek itthon, legyen közös tévézés. Én elfogadtam a meghívást, ha nem is olyan régóta ismertük egymást, de mint írtam, az ismizésünk nagyon intenzív volt, sokat találkoztunk. Miért ne.

Megnézette velem a mátrixot, amely filmet a mai napig nem értek. :D Sütött nekem tortát, és találkoztam életem legdurvább macskájával :D Amilyen 'bizarrul' indult az este, olyan érdekesen, furcsán és jól folytatódott, majd fejeződött is be.

Mondhatni 'kiteljesedtek' az érzések: egymást átölelve feküdni, puszikat osztogatni, (ott jöttem rá, hogy a kedvencem, ha a másik ember nyakát puszilgathatom xD - nem tudom miért, de ez valahogy a mai napig megmaradt-persze csak elméletben-nem szoktam nagyon mások nyakához közeledni:D), és ez tényleg csak az éjszaka hevében történt meg, első orális örömnyújtásom is megtörtént.

Minden visszaállt a régi kerékvágásba, talik követték egymást, azonban kezdtem azt érezni, hogy megjelent valami olyan dolog is a láthatáron, amit viszont akkor nem tudtam kezelni : a szerelem. Amivel még jobban nem tudtam mit kezdeni, hogy az ő részéről dupla olyan erősen száguldott felém ez az érzés, és számomra már kezdett elviselhetetlenné válni ez, úgy éreztem, én nem tudom ilyen intezitással viszonozni mindezt.

Ezt a tudomására is hoztam. A lehető legfinomabban igyekeztem megértetni vele, hogy nekem ez még új érzés, kicsit várjunk, amíg ezt feldolgozhatom, segítsen nekem. Nem volt hajlandó.

Ezen egy (így utólag úgylátszik rosszul megfogalmazott) mondatom után vége szakadt mindennek. Sértődés, dráma, 'szakítás'.

Azóta se találkoztunk. Néha írtam neki, hogy mégis mi van vele, de semmi választ nem kaptam.

Ennyi.

Ő volt az első ember, aki gyökeresen megváltoztatta az életemet gondolkodás szempontjából. Hogy ezért köszönettel, vagy utálattal tartozom, nem tudom. De összességében talán köszönettel, habár ez biztos nem sokat számítana neki.

Ő zárta le az 'intenzív beleélési' korszakomat. És ezután következett a következő... :)

are we selfish?

a munkahelyemen péntek délután lévén persze már senki se akart dolgozni (mondjuk máskor se, de ilyenkor a leglátványosabb a szenvedés), előkerült egy léma, miszerint minden ember önző-e.

bármit is teszünk, bármit mondunk, azt a saját érdekünben tesszük. persze megoszlottak a vélemények, de így belegondolva, lehet, hogy igaza van a munkatársamnak, aki ezt a filozófiát képviseli.

hiszen ha én valami jót teszek a másiknak, az azért van, hogy én jól érezzem magam. ha valamit adok, akkor cserébe biztos hogy kérek is valamit (legyen akár szó fizikai, vagy mentális kérésről), tehát az ember valóban nem tud önzeltenségből bármit is adni a másiknak. persze, magát a szót, hogy önző, vagy önzetlen, használhatjuk a köznapi értelemben, mert valahogy meg kell különböztetnünk azokat, akik önzetlenebbek, vagy éppen önzőbbek a másiknál, de alapjában nincs különbség a két embertípus között.:) az egyik úgy csinál, mintha fealjánlana valamit, a másik meg nem csinál úgy.:) de a végeredmény a végén ugyanaz.

ha egy focista legurítja társának a labdát, hogy ő rúgja a gólt, akkor önzetlen, de ő is azt szeretné, hogy a csapata nyerjen, tehát érdeke származik abból, hogy ha lepasszolja a labdát, tehát önző.

aki vért ad, önzetlenül akar segíteni másokon, tehát ez szép dolog, de ha belegondolunk, hogy ezzel elmondhatja magáról, hogy Ő vért adott, segített másokon, tehát becsüljük meg és áradozzunk róla, ezt már saját érdekből teszi, tehát még a saját vérét is önzően adja másoknak.

natehát akkor ki is az önzetlen?:)

the first sight

meg kell mondjam őszintén, nem tudok visszaemlékezni arra az első dologra, ami elindított ezen a 'lejtőn' (vagy emelkedőn). nem tudom, hogy mikor volt tudatos az, hogy egy férfit nézek meg a buszon, az utcán, nem tudom megmondani milyen indíttatásból kerültem fel egy cset-oldalra, azt pláne nem, hogy miért éppen egy olyan cset-szobába tévedtem ahol a férfi:nő arány egyenlő volt a 100:0-val...talán ezen nem is érdemes gondolkodni, hiszen a múltba lehet vissza-visszatekinteni, de túl sokáig nem szabad az emlékek között kutakodni, mert könnyen beleveszhet az ember.

abba viszont igenis érdemes belemászni, hogy mégis mit jelent most számomra ez a dolog, így visszagondolván arra az időszakra. 'fejlődtem' azóta, több lettem, vagy semmit se változtam, esetleg kevesebbé is váltam bizonyos módon? nem egyszerű dolog megállni egy pillanatra és valóban, mélyen belenézni a mögöttünk hagyott (hagyni vélt) eseményekbe. talán mert túl nagy erőfeszítés lenne visszaemlékezni, talán mert félünk attól, amit az agyunk legmélyén porosodó, nyikorgó ajtajú szekrényében találnánk...nem tudom. de az biztos, hogy mindenkinek szüksége van (lenne) akár csak egyszer végignéznie az ebben a szekrényben sorakozó emlékeket, legyenek akár jók vagy rosszak, vidámak és szomorúak. mindegyikből akad jónéhány, ez az ember fejlődésének velejárója. de hogy hogy használjuk fel őket, az már egy másik kérdés.

én elsőként egy olyan áttörő erejű klipre emlékezek vissza, ami sokat 'segített' abban, hogy megértsem, mégis mi ez az egész amin én keresztülmentem mikor rájöttem eme 'ferdeségemre'. a sigur rós volt az az együttes, ami olyanfajta értelmet adott a zenének számomra, ami most is kihat rám. én megélek minden egyes zeneszámot, éppen ezért mindig a hangulatomhoz hozzáillő dalt hallgatok. ezen klip hallgatása (és nézése) közben ébredtem rá, hogy igenis van értelme annak, hogy ha valaki esetleg más látószögből tekint a világra, nem úgy és nem azt szereti, amit a többség, egyfajta tökéletes boldogságot sugall, ami sajnos, mint a hogy a végén láthatjuk is, sohasem teljesedhet ki...mint ahogy ezt a való életben is egyre inkább tapasztalom.

íme hát a győzelmi rózsák himnusza :)

winner of the day round 5ive

és a heti adag végére azért kerüljön egy

mitch hewer cica is xD

danceing with the boss

csütörtök este egy kis munka utáni iszogatással oldottuk a munkahelyi feszkót a morrisonsban. pár nyitó koktél után még senki sem táncolt a teremben (persze nem is voltak sokan), így rávettem főnökasszonyomat a táncra x) érdekes mód, utánunk mindjárt mindenki elkezdett táncolni:D ahogy befejeztük, a többiek is leültek...:I szóval a nyáj-hatás működött x)

a pultos kiscsaj az ezektől elvárható bunkó eleganciával szolgálta ki a népet, egy szerencsétlen pasi próbálta felvenni a ritmust a kiszolgálásban, akinek ez volt ott az első munkanapja. ilyen csaj mellett szerintem az utolsó is x)

szerencsére én még azelőtt jöttem el, mielőtt áramszünet lett volna - így megúsztam a szaunát, meg a cigarettafüst-általi megfulladást. :)

ma meg viharok tömkelege...:I és most vagy időváltozás van, vagy beteg leszek...valahogy nyomott a hangulatom...:I

winner of the day round 4our

imád-imád :P

matt dallas

egzotic beauty

ma angoloztam egy lánnyal. hawaii-on született, amerikában élt, és most budapesten tanít. és így ránézésre kínai, vagy koreai. és ez a 'keveredés' egy nagyon szép lányt 'hozott létre'. :) amúgy is az ilyen különleges emberek fognak meg, úgyhogy örültem, hogy sikerült egy ilyen embert megismernem. jah és japánt tanul. :D de komolyan, ez már perverz :D

és van még két tengerimalaca is xD szóval szép:P

persze megkaptam a marketing szöveget, hogy szerinte jól beszélek angolul (mindjárt két órát ajánlott egy héten -_-), de azért mondtam, hogy csak óvatosan. Kíváncsi vagyok, hogy tudok-e fejlődni a nyelvművelés területén :P Mert aztán irány amerika!!!:P

the winner of the day round thr33

nem ússzátok meg ma sem :D

a felejthetetlen chad michael murray :P

monday

ma megint hétfő van, és a hétfőktől alapból irtózom. nem tudom miért, szerintem ez már valami lelki cucc lehet, de ha hétfő van, egész nap álmos vagyok, nyűgös vagyok, fáj a fejem, satöbbi. ma is beindult a folyamat, délutánra a fejem is elkezdett fájni, de mondom nem érdekel, elmentem edzésre és szerencsére el is múlt a fejfájásom. :) úgyhogy most én győztem :)

és még egy kedves-helyes gyereket is láttam, hogy teljes legyen a siker x) nagyon édes szomorú arca volt :) valahogy gyerek fej, de mégis mintha benne lenne valami világfájdalom is, és ez a kettő együtt nagyon eltalált. :)

winner of the day round two

megérkezett a kettes számú versenyző, aki nemcsak helyes, de még hangja is van x)

jason wade

the winner of the day

azért ne maradjon ki a napi nyertes x)

scott mechlowicz

the smallest decision, the biggest mistake

egy viszonylag régi filmre bukkantam rá, ami felkeltette az érdeklődésemet. mean creek. magyar címe a harag sodrása, ami egy kicsit felejtős, valahogy nem hangzik szépen magyarul, viszont a lényegét megfogja a filmnek.

egy csapat kölyök, egy szemétkedő szereplő, egy terv, egy tragikus vég. igen, mondhatni sablonos sztorinak tűnik, de valahogy mégsem az. kivételesen ügyesen válogatott gyerekszereplők, jó rendezés, egyenletesen adagolt sztori. nehéz morális kérdést tesz fel, elsőre nem is tudtam eldönteni, hogy ez most jó, vagy rossz. a bosszú gondolata minden emberben benne van, mindenkinek az agyán átfut, hogy ezt igenis vissza kell kapnia a másiknak. a megvalósításnál már nagyon sokan azt mondják, hogy mégse. itt pedig a megvalósítás közben fújják le a dolgot, és sikerülne is tragédia nélkül megúszni a dolgot, azonban a kiszemelt viselkedése egy belső 'bosszúösztönt' vált ki, aminek a következménye lesz, amit igazából már az első perctől tudunk. ezért sem könnyű a következő fél óra, hiszen gyerekekről van szó, akik a filmben kifejezetten jól (talán jobban is mint néhány felnőtt) 'kezelik' a helyzetet. először a rémület, aztán a megmentésre való próbálkozás, a félelem, a beletörődés, majd megadás.

próbáltam elképzelni, hogy én mit tennék egy ilyen helyzetben, de magát a gondolatot sem sikerült elültetnem a fejemben. egyszerűen nem ment. ezért is éreztem azt, hogy nem, ez nem lehet valós, ilyen nem is történhet, pláne velem...de aztán rájöttem, hogy bármilyen apró, rossz döntés, és megtörténik a baj. annyira kis dolgokon múlik az ember élete, igyekszem nem belegondolni, hogy mi lenne ha éppen akkor sétálok el egy építkezés alatt, amikor valami leesni készül száz méter magasságról, vagy pont rosszkor lépek le a járdáról, vagy...nem, ebbe belegondolni is rossz.

a másik megjegyzés a filmmel kapcsolatban: ezért is érzem szükségességét az alkalmazkodásnak. ha a gyerek magában tartotta volna 'enyhén' bántó, konkrétan durva beszólásait, ha egy kicsit magába szállt volna (hiszen pont ezeket az embereket bántotta, akik őt meghívták), akkor nem történt volna meg a baj. igenis fontos az alkalmazkodás képessége. nem kell lemásolni a másikat (mint ahogy én szoktam sokszor), de egy bizonyos énszabadság mellett azért meg kell próbálni a környezethez alkalmazkodni. abból baj sose származik.

jó film, arról szól amiért készítették.

mean creek

dark side of the moon

na. lehetnek az embernek nyűgös periódusa. most abban vagyok. ez a hetem valahogy Dante poklára emlékeztet. de nem is pokol ez. azért más. egyszerűen csak összegyűltek a dolgok, és ilyenkor nem megy az a bizonyos 'álca', amit viselek mindig. most ez elmosódott. és alálátnak az emberek :)

nem szeretem ha mondhatni 'átlátszóvá' válok, nem vagyok az a fajta, aki ilyenkor hangosan kiborul, és várja(sőt követeli) a vígasztaló szavakat és simiket, meg a 'jajjhátmesééélmibánt'-féle (ugyancsak átlátszó) bepróbálkozásokat. nem, nem vagyok a magába forduló depi-tündér sem, akit senki sem ért meg, és mély letargiába esvén 'úgysemértmegsenki' sóhalyokkal borul az önpusztítás egyik éles késébe.

nem. én próbálom fenntartani a látszatot, hogy minden okés, csak ez nem mindig megy. minden mondatot, sőt szót máshogy értelmezek, egyes gesztusokat nem tudok elviselni, a poénokat ilyenkor nem veszem. és nem is adom. és ilyenkor feltűnök másoknak, mivel azért alapból egy kegyetlen abszurdsággal megáldott (vert) ember vagyok. ilyenkor jönnek a félénk kérdések, hogy mi a baj, mi bánt, én meg csak annyit tudok felelni rá, hogy semmi...vagyis minden. amolyan (egyik kedves hölgy ismerősöm által diagnosztizált) 'menstruációs periódus' ez. nálam szerencsére ilyen tényleg ritkán van, talán az évi egyszeri alkalom a jellemző. de van. biztos lenne szebb megoldása a dolognak, de ezt magamban szoktam eljátszani, nem kérek segítséget senkitől, én tényleg csak egy felé működöm. bárkinek bármit segítek, bárkit meghallgatok, csak nekem ne kelljen nyilatkozni. :) képes vagyok a feldolgozásra, nem kell félteni.

mintha 'vedlene' az ember: a régi elkopott, elhasznált bőrétől megszabadul, hogy egy friss, új, boldog jövő felé tekintsem. nálam ez jött el (remélhetőleg). még pár nap, és 'megtisztulok'. hogy ez milyen új dolgokat fog hozni, azt még nem tudom. annyit tudok, hogy ma el kellett mennem vásárolni pár ruhadarabot, mert muszáj volt x)

de ha már megjött a fizu, azt gyorsan el kell költeni, nehogy meggondolja magát x)

....

a mai nappal kapcsolatban nem nyilatkozom xD

sad happyness

valahogy nagyon nem szeretem a hétfőket. reggel felkelek, minden szép és jó, és akkor hirtelen a délután folyamán lesből támad, elkap és elkezd marcangolni. nyűgös vagyok, fáj a fejem, elegem van mindenből.

nade félreteszem a hisztimet, egy érdekességet azért leírok.

tegnap este egy gyerekkel kezdtem el beszélgetni msn-en: így elsőre normális (mint ahogy ő is fogalmazott), intelligens emberkének tűnt, és az is maradt, de gyorsan leszögezte, hogy van barátnője és őt igazából csak az orális kielégítés érdekli. szereti a barátnőjét, nagyon, csak ugyebár a nők nincsenek beindulva a 'térdelős munkáért', őt viszont kifejezetten izgatja ez a dolog. régebben próbálkozott is fiúkkal ilyen téren és nem is tudta eldönteni, hogy most normális-e vagy nem :)

nos, ez elég jó kérdés...én nem tudnám elképzelni, hogy ha barátnőm lenne, és nem elégítene ki orálisan, akkor mindenféleképpen keresgetnék valakit, bárki legyen is az. őt nem érdekli hogy milyen nemű, csak csinálja...:I és mivel a pasik inkább hajlandóak erre, így hát maradnak ők...:I

úgyhogy megvolt a napi újdonságom :D viszont egy kifejezetten rendes és normális emberke :)

dehát nekem pechem van az ilyenekkel, úgy látszik:D

Did you forget to take your meds?

igen-igen, első szösszenetként muszáj kicsit visszagondolnom szakdolgozatom egyik ihlető forrására, a placebo-ra.

nem is olyan rég volt még, tehát nosztalgiának nem is nevezhető, csak mondjuk úgy, lezárása életem egy fejezetének. a téma a számból kiderül, habár nem ennyire nyersen magáról a kábítószerről írtam, hanem gazdasági vonulatairól, viszont enyhén kidomborítottam személyes véleményemet is a témáról. (amire rá is ugrottak a védésen természetesen.) x)

egyik kedvencem, placebo bácsiék kegyetlenül és hihetetlen egyszerű módon mutatják be azt a világot amiben élnek és persze ez nem jó, nem szabad...

szerintem csak azoknak van szükségük ezekre a dolgokra, akik nem kapják meg azt a törődést amire szükségük van. én csak alkoholt fogyasztok a drogok közül és azt is csak azért, mert úgy érzem, annak a segítségével vagyok képes egy 'szabadabb' kommunikációra. ez nagy hiba, tudom. próbálom magam képezni arra, hogy anélkül is menjen, de a mai világban...

visszatérve a szakdolgozatom témájára, már meg is van, hogy mi lesz a kövi témám (persze ha eljutok odáig): szerintem még senki sem kutatta a homoszexuálisok életvitelét, szokásait (mind párkapcsolati, mind pl vásárlási téren). ez mégiscsak gazdasági téma és érdekes is x)

várom ezzel kapcsolatban az ötleteket :P

Placebo- Meds

The story has begun

sziasztok,

igen, még eggyel több, ami csak egy közönséges szemét és rontja az emberek szemét, de akkor is létrehozok valami borzalmat, mert miért ne.

igyekszek minden szépről és jóról írni, ami éppen bennem van, vagy már kijött (esetleg félúton tartózkodik), persze kegyetlen szubjektivitással és hozzáértéssel (ami sok esetben nincs).

a témákkal kapcsolatban csak annyi, hogy minden jöhet, nyitottságom határai (szinte) végtelenek és persze igyekszem egy, a mindennapitól eltérő látásmódot is prezentálni.

Merthát different people, different sights.