nem szeretem ha mondhatni 'átlátszóvá' válok, nem vagyok az a fajta, aki ilyenkor hangosan kiborul, és várja(sőt követeli) a vígasztaló szavakat és simiket, meg a 'jajjhátmesééélmibánt'-féle (ugyancsak átlátszó) bepróbálkozásokat. nem, nem vagyok a magába forduló depi-tündér sem, akit senki sem ért meg, és mély letargiába esvén 'úgysemértmegsenki' sóhalyokkal borul az önpusztítás egyik éles késébe.
nem. én próbálom fenntartani a látszatot, hogy minden okés, csak ez nem mindig megy. minden mondatot, sőt szót máshogy értelmezek, egyes gesztusokat nem tudok elviselni, a poénokat ilyenkor nem veszem. és nem is adom. és ilyenkor feltűnök másoknak, mivel azért alapból egy kegyetlen abszurdsággal megáldott (vert) ember vagyok. ilyenkor jönnek a félénk kérdések, hogy mi a baj, mi bánt, én meg csak annyit tudok felelni rá, hogy semmi...vagyis minden. amolyan (egyik kedves hölgy ismerősöm által diagnosztizált) 'menstruációs periódus' ez. nálam szerencsére ilyen tényleg ritkán van, talán az évi egyszeri alkalom a jellemző. de van. biztos lenne szebb megoldása a dolognak, de ezt magamban szoktam eljátszani, nem kérek segítséget senkitől, én tényleg csak egy felé működöm. bárkinek bármit segítek, bárkit meghallgatok, csak nekem ne kelljen nyilatkozni. :) képes vagyok a feldolgozásra, nem kell félteni.
mintha 'vedlene' az ember: a régi elkopott, elhasznált bőrétől megszabadul, hogy egy friss, új, boldog jövő felé tekintsem. nálam ez jött el (remélhetőleg). még pár nap, és 'megtisztulok'. hogy ez milyen új dolgokat fog hozni, azt még nem tudom. annyit tudok, hogy ma el kellett mennem vásárolni pár ruhadarabot, mert muszáj volt x)
de ha már megjött a fizu, azt gyorsan el kell költeni, nehogy meggondolja magát x)
Szerintem két féle ember létezik a világon. Az egyik a pénztáros, a másik a vásárló.
VálaszTörlésA vásárló az, akinek ha nem tetszik valami jelenetet rendez és ordibál a pénztárnál addig amíg el nem éri azt, amit szeretne. Majd egy idő után lenyugszik és nincs semmi baja.
A másik ember a pénztáros, aki az ilyen megnyílvánulásokat csak tűri és tűri majd egy idő után elpattan nála valami és kinyír mindenkit a boltban.
Úgy látom te a 2. verzió vagy, de te még azt is elfolytod. Ez ugyan mindenkinek jó, csak neked nem. – nem kioktatás, csak 'megjegyzés' :)
ha ez a kétféle embertípus létezne csak, akkor valószínűleg már kihalt volna az emberiség: a pénztáros kinyírta volna az összes vevőt, és mivel nincs több vevő, nincs vásárlás se, nincs ebből pénz, éhen hal a pénztáros. :)
VálaszTörlésén tudok mindkettő típus lenni, a körülményektől függ. de ha ennél a hasonlatnál maradunk (ami azért kicsit szélsőséges megközelítése a dolgoknak), valóban, pénztárosi munkát végzek és most volt az éves ellenőrzés. és mivel saját magam ellenőre vagyok, ezért magamat ütöm kicsit, aztán kirúgom az illetőt, és felveszek egy újat x)
szerintem már egy olyan helyzetben vagyok, amiben nem lehet azt mondani, hogy na mostantól elég, kuss legyen mindenkinek. akik ismernek, túl régóta ismernek ahhoz, hogy egy ilyen változást 'lenyeljenek'. akiket esetleg újonnan ismerem meg, azoknál lehet, hogy már ezt az oldalamat mutatom, ebben igazad van.
de igyekszem változni, csak az a gond, hogy ez személyiségszintű változás, ami kegyetlenül nehéz. de köszönöm, igyekszem:)
a boltos gyilkolást meg már én elképzeltem magamban, egy novellában ezt le is írtam:D