the first...something

nos, miután 'megbarátkoztam' azzal, hogy lehet, hogy gondok fognak felmerülni a szexuális identitásommal (nem, ez így nem igaz. a mai napig nem barátkoztam meg a gondolattal-maximum csak elfogadtam, hogy pechem van ezen a téren x) ) valahogy egy ilyen oldalra keveredtem.

meg kell mondjam őszintén, nem tudom, hogy hogy és miként történt az első ismerkedésem, semmire sem emlékszem arra vonatkozóan, hogy hogyan és miért, de valahogy mégiscsak 'elindultam'. Így utólag visszagondolva beleborzongok, hogy milyen 'egyszerűséggel' és 'természetességgel' vágtam bele abba, hogy én olyasvalakivel ismerkedjek, aki a saját nememből való. Furcsa érzés volt, de valahogy bennem volt a 'gyermeki kíváncsiság' is a dolog iránt. Akkor minden könnyebben, gyorsabban ment. Egy tali itt, egy séta ott, egy mozi amarra, egy teázás, egy koncert, sőt még egy 'homi-pubos' beülés is volt. Félelmetes érzés tudván azt, hogy most ilyet biztos nem csinálnék meg ilyen 'intenzíven', ilyen gyors idő leforgása alatt. De akkor tényleg hajtott a vágy, hogy megismerhessem ezt a 'közeget', ezt az érzést. Ami nem volt rossz. Az elején.

Tényleg sokat találkoztam a gyerekkel, nagyon szimpatikusak is voltunk egymásnak, habár ő nagyon visszahúzódó személyiség volt, de valahogy sikerült mindig kiszedni belőle mindent.:) Amikor moziban voltunk konkrétan nem emlékszem a film végére, annyira belefeledkeztünk egymásba :I A homis beülős helyen teljen természetességgel adta rám a nyakláncát, csak hogy megnézze, rajtam hogy áll, és én ugyanolyan nyugalommal 'tűrtem' mindezt. (a kiszolgálók csajok voltak :D) Nem éreztem azt, hogy ez deciki. Soha nem löktem el a kezét, habár nyilvános helyen nem volt semmilyen 'közeledési széndékunk' egymás felé. Azért ismertük a normákat.

De nem éreztem azt, menekülnöm kell. A koncerten (ami ugyancsak beülős volt, és hetero helyről van szó) jól elvoltunk, hallgatuk kedvenc együttesem tribute bandáját, ő megette élete legrosszabb felmelegített kakaós palacsintáját x), és próbált leitatni pezsgővel ami azért nem ment neki, de én úgy csináltam, mintha, aztán ráerőltettem az utolsó poharat, ami után úgy viselkedett, mintha 2 üveggel ivott volna:D, és jó volt minden. Tényleg.

Aztán meghívott magához két napra. Szülők nincsenek itthon, legyen közös tévézés. Én elfogadtam a meghívást, ha nem is olyan régóta ismertük egymást, de mint írtam, az ismizésünk nagyon intenzív volt, sokat találkoztunk. Miért ne.

Megnézette velem a mátrixot, amely filmet a mai napig nem értek. :D Sütött nekem tortát, és találkoztam életem legdurvább macskájával :D Amilyen 'bizarrul' indult az este, olyan érdekesen, furcsán és jól folytatódott, majd fejeződött is be.

Mondhatni 'kiteljesedtek' az érzések: egymást átölelve feküdni, puszikat osztogatni, (ott jöttem rá, hogy a kedvencem, ha a másik ember nyakát puszilgathatom xD - nem tudom miért, de ez valahogy a mai napig megmaradt-persze csak elméletben-nem szoktam nagyon mások nyakához közeledni:D), és ez tényleg csak az éjszaka hevében történt meg, első orális örömnyújtásom is megtörtént.

Minden visszaállt a régi kerékvágásba, talik követték egymást, azonban kezdtem azt érezni, hogy megjelent valami olyan dolog is a láthatáron, amit viszont akkor nem tudtam kezelni : a szerelem. Amivel még jobban nem tudtam mit kezdeni, hogy az ő részéről dupla olyan erősen száguldott felém ez az érzés, és számomra már kezdett elviselhetetlenné válni ez, úgy éreztem, én nem tudom ilyen intezitással viszonozni mindezt.

Ezt a tudomására is hoztam. A lehető legfinomabban igyekeztem megértetni vele, hogy nekem ez még új érzés, kicsit várjunk, amíg ezt feldolgozhatom, segítsen nekem. Nem volt hajlandó.

Ezen egy (így utólag úgylátszik rosszul megfogalmazott) mondatom után vége szakadt mindennek. Sértődés, dráma, 'szakítás'.

Azóta se találkoztunk. Néha írtam neki, hogy mégis mi van vele, de semmi választ nem kaptam.

Ennyi.

Ő volt az első ember, aki gyökeresen megváltoztatta az életemet gondolkodás szempontjából. Hogy ezért köszönettel, vagy utálattal tartozom, nem tudom. De összességében talán köszönettel, habár ez biztos nem sokat számítana neki.

Ő zárta le az 'intenzív beleélési' korszakomat. És ezután következett a következő... :)