abba viszont igenis érdemes belemászni, hogy mégis mit jelent most számomra ez a dolog, így visszagondolván arra az időszakra. 'fejlődtem' azóta, több lettem, vagy semmit se változtam, esetleg kevesebbé is váltam bizonyos módon? nem egyszerű dolog megállni egy pillanatra és valóban, mélyen belenézni a mögöttünk hagyott (hagyni vélt) eseményekbe. talán mert túl nagy erőfeszítés lenne visszaemlékezni, talán mert félünk attól, amit az agyunk legmélyén porosodó, nyikorgó ajtajú szekrényében találnánk...nem tudom. de az biztos, hogy mindenkinek szüksége van (lenne) akár csak egyszer végignéznie az ebben a szekrényben sorakozó emlékeket, legyenek akár jók vagy rosszak, vidámak és szomorúak. mindegyikből akad jónéhány, ez az ember fejlődésének velejárója. de hogy hogy használjuk fel őket, az már egy másik kérdés.
én elsőként egy olyan áttörő erejű klipre emlékezek vissza, ami sokat 'segített' abban, hogy megértsem, mégis mi ez az egész amin én keresztülmentem mikor rájöttem eme 'ferdeségemre'. a sigur rós volt az az együttes, ami olyanfajta értelmet adott a zenének számomra, ami most is kihat rám. én megélek minden egyes zeneszámot, éppen ezért mindig a hangulatomhoz hozzáillő dalt hallgatok. ezen klip hallgatása (és nézése) közben ébredtem rá, hogy igenis van értelme annak, hogy ha valaki esetleg más látószögből tekint a világra, nem úgy és nem azt szereti, amit a többség, egyfajta tökéletes boldogságot sugall, ami sajnos, mint a hogy a végén láthatjuk is, sohasem teljesedhet ki...mint ahogy ezt a való életben is egyre inkább tapasztalom.
íme hát a győzelmi rózsák himnusza :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése