the winner of the day

azért ne maradjon ki a napi nyertes x)

scott mechlowicz

the smallest decision, the biggest mistake

egy viszonylag régi filmre bukkantam rá, ami felkeltette az érdeklődésemet. mean creek. magyar címe a harag sodrása, ami egy kicsit felejtős, valahogy nem hangzik szépen magyarul, viszont a lényegét megfogja a filmnek.

egy csapat kölyök, egy szemétkedő szereplő, egy terv, egy tragikus vég. igen, mondhatni sablonos sztorinak tűnik, de valahogy mégsem az. kivételesen ügyesen válogatott gyerekszereplők, jó rendezés, egyenletesen adagolt sztori. nehéz morális kérdést tesz fel, elsőre nem is tudtam eldönteni, hogy ez most jó, vagy rossz. a bosszú gondolata minden emberben benne van, mindenkinek az agyán átfut, hogy ezt igenis vissza kell kapnia a másiknak. a megvalósításnál már nagyon sokan azt mondják, hogy mégse. itt pedig a megvalósítás közben fújják le a dolgot, és sikerülne is tragédia nélkül megúszni a dolgot, azonban a kiszemelt viselkedése egy belső 'bosszúösztönt' vált ki, aminek a következménye lesz, amit igazából már az első perctől tudunk. ezért sem könnyű a következő fél óra, hiszen gyerekekről van szó, akik a filmben kifejezetten jól (talán jobban is mint néhány felnőtt) 'kezelik' a helyzetet. először a rémület, aztán a megmentésre való próbálkozás, a félelem, a beletörődés, majd megadás.

próbáltam elképzelni, hogy én mit tennék egy ilyen helyzetben, de magát a gondolatot sem sikerült elültetnem a fejemben. egyszerűen nem ment. ezért is éreztem azt, hogy nem, ez nem lehet valós, ilyen nem is történhet, pláne velem...de aztán rájöttem, hogy bármilyen apró, rossz döntés, és megtörténik a baj. annyira kis dolgokon múlik az ember élete, igyekszem nem belegondolni, hogy mi lenne ha éppen akkor sétálok el egy építkezés alatt, amikor valami leesni készül száz méter magasságról, vagy pont rosszkor lépek le a járdáról, vagy...nem, ebbe belegondolni is rossz.

a másik megjegyzés a filmmel kapcsolatban: ezért is érzem szükségességét az alkalmazkodásnak. ha a gyerek magában tartotta volna 'enyhén' bántó, konkrétan durva beszólásait, ha egy kicsit magába szállt volna (hiszen pont ezeket az embereket bántotta, akik őt meghívták), akkor nem történt volna meg a baj. igenis fontos az alkalmazkodás képessége. nem kell lemásolni a másikat (mint ahogy én szoktam sokszor), de egy bizonyos énszabadság mellett azért meg kell próbálni a környezethez alkalmazkodni. abból baj sose származik.

jó film, arról szól amiért készítették.

mean creek

dark side of the moon

na. lehetnek az embernek nyűgös periódusa. most abban vagyok. ez a hetem valahogy Dante poklára emlékeztet. de nem is pokol ez. azért más. egyszerűen csak összegyűltek a dolgok, és ilyenkor nem megy az a bizonyos 'álca', amit viselek mindig. most ez elmosódott. és alálátnak az emberek :)

nem szeretem ha mondhatni 'átlátszóvá' válok, nem vagyok az a fajta, aki ilyenkor hangosan kiborul, és várja(sőt követeli) a vígasztaló szavakat és simiket, meg a 'jajjhátmesééélmibánt'-féle (ugyancsak átlátszó) bepróbálkozásokat. nem, nem vagyok a magába forduló depi-tündér sem, akit senki sem ért meg, és mély letargiába esvén 'úgysemértmegsenki' sóhalyokkal borul az önpusztítás egyik éles késébe.

nem. én próbálom fenntartani a látszatot, hogy minden okés, csak ez nem mindig megy. minden mondatot, sőt szót máshogy értelmezek, egyes gesztusokat nem tudok elviselni, a poénokat ilyenkor nem veszem. és nem is adom. és ilyenkor feltűnök másoknak, mivel azért alapból egy kegyetlen abszurdsággal megáldott (vert) ember vagyok. ilyenkor jönnek a félénk kérdések, hogy mi a baj, mi bánt, én meg csak annyit tudok felelni rá, hogy semmi...vagyis minden. amolyan (egyik kedves hölgy ismerősöm által diagnosztizált) 'menstruációs periódus' ez. nálam szerencsére ilyen tényleg ritkán van, talán az évi egyszeri alkalom a jellemző. de van. biztos lenne szebb megoldása a dolognak, de ezt magamban szoktam eljátszani, nem kérek segítséget senkitől, én tényleg csak egy felé működöm. bárkinek bármit segítek, bárkit meghallgatok, csak nekem ne kelljen nyilatkozni. :) képes vagyok a feldolgozásra, nem kell félteni.

mintha 'vedlene' az ember: a régi elkopott, elhasznált bőrétől megszabadul, hogy egy friss, új, boldog jövő felé tekintsem. nálam ez jött el (remélhetőleg). még pár nap, és 'megtisztulok'. hogy ez milyen új dolgokat fog hozni, azt még nem tudom. annyit tudok, hogy ma el kellett mennem vásárolni pár ruhadarabot, mert muszáj volt x)

de ha már megjött a fizu, azt gyorsan el kell költeni, nehogy meggondolja magát x)

....

a mai nappal kapcsolatban nem nyilatkozom xD

sad happyness

valahogy nagyon nem szeretem a hétfőket. reggel felkelek, minden szép és jó, és akkor hirtelen a délután folyamán lesből támad, elkap és elkezd marcangolni. nyűgös vagyok, fáj a fejem, elegem van mindenből.

nade félreteszem a hisztimet, egy érdekességet azért leírok.

tegnap este egy gyerekkel kezdtem el beszélgetni msn-en: így elsőre normális (mint ahogy ő is fogalmazott), intelligens emberkének tűnt, és az is maradt, de gyorsan leszögezte, hogy van barátnője és őt igazából csak az orális kielégítés érdekli. szereti a barátnőjét, nagyon, csak ugyebár a nők nincsenek beindulva a 'térdelős munkáért', őt viszont kifejezetten izgatja ez a dolog. régebben próbálkozott is fiúkkal ilyen téren és nem is tudta eldönteni, hogy most normális-e vagy nem :)

nos, ez elég jó kérdés...én nem tudnám elképzelni, hogy ha barátnőm lenne, és nem elégítene ki orálisan, akkor mindenféleképpen keresgetnék valakit, bárki legyen is az. őt nem érdekli hogy milyen nemű, csak csinálja...:I és mivel a pasik inkább hajlandóak erre, így hát maradnak ők...:I

úgyhogy megvolt a napi újdonságom :D viszont egy kifejezetten rendes és normális emberke :)

dehát nekem pechem van az ilyenekkel, úgy látszik:D

Did you forget to take your meds?

igen-igen, első szösszenetként muszáj kicsit visszagondolnom szakdolgozatom egyik ihlető forrására, a placebo-ra.

nem is olyan rég volt még, tehát nosztalgiának nem is nevezhető, csak mondjuk úgy, lezárása életem egy fejezetének. a téma a számból kiderül, habár nem ennyire nyersen magáról a kábítószerről írtam, hanem gazdasági vonulatairól, viszont enyhén kidomborítottam személyes véleményemet is a témáról. (amire rá is ugrottak a védésen természetesen.) x)

egyik kedvencem, placebo bácsiék kegyetlenül és hihetetlen egyszerű módon mutatják be azt a világot amiben élnek és persze ez nem jó, nem szabad...

szerintem csak azoknak van szükségük ezekre a dolgokra, akik nem kapják meg azt a törődést amire szükségük van. én csak alkoholt fogyasztok a drogok közül és azt is csak azért, mert úgy érzem, annak a segítségével vagyok képes egy 'szabadabb' kommunikációra. ez nagy hiba, tudom. próbálom magam képezni arra, hogy anélkül is menjen, de a mai világban...

visszatérve a szakdolgozatom témájára, már meg is van, hogy mi lesz a kövi témám (persze ha eljutok odáig): szerintem még senki sem kutatta a homoszexuálisok életvitelét, szokásait (mind párkapcsolati, mind pl vásárlási téren). ez mégiscsak gazdasági téma és érdekes is x)

várom ezzel kapcsolatban az ötleteket :P

Placebo- Meds

The story has begun

sziasztok,

igen, még eggyel több, ami csak egy közönséges szemét és rontja az emberek szemét, de akkor is létrehozok valami borzalmat, mert miért ne.

igyekszek minden szépről és jóról írni, ami éppen bennem van, vagy már kijött (esetleg félúton tartózkodik), persze kegyetlen szubjektivitással és hozzáértéssel (ami sok esetben nincs).

a témákkal kapcsolatban csak annyi, hogy minden jöhet, nyitottságom határai (szinte) végtelenek és persze igyekszem egy, a mindennapitól eltérő látásmódot is prezentálni.

Merthát different people, different sights.